A fotózás a legnépszerűbb hobbi, különösen, mióta szinte minden kütyüvel készíthetsz, nézegethetsz fotókat. Eszünkbe sem jut, hogy bárhogy felgyorsult a világ és körülvesz minket a fejlett technológia, azért  fotózni is meg kell/ene/ tanulni, mint minden komoly dolgot.

A legjobb fotós is kerül váratlan helyzetekbe.

Ebben segítek én. Én már negyvenkét éve foglalkozom ezzel a mesterséggel. Ez nem jelenti azt, hogy mindent de mindent tudok. Bár volt idő, mikor azt hittem. Tény, hogyha az embernek sikerült néhány dolgot megcsinálnia egy szakmában , és jópár dolgot el is szúrt benne, valami képe van már róla. Én szívesen olvastam és hallgattam más tapasztalatait, ha azt tiszta forrásból véltem.

Ha még ne írtam le valamit, de te már kíváncsi vagy, illetve elakadtál valamiben, írj egy e-mailt, és én válaszolok: objektivfotostudio@gmail.com

2012.07.23.

 A profi fotós általában közepes teljesítményt  nyújt egy megrendelt munka során. Nincs lehetősége kisérletezgetésre, időre kell teljesítenie, a munkát feltétlenül el kell végeznie. A mély vízbe kell ugrania és a tapasztalataira kell támaszkodnia. Persze, csinálhat ilyenkor is oltári jó képeket, de ez mázli. Elsősorban dolgozik és maximálisan a megrendelő igényei szerint

Miért van mégis annyi kiemelkedően jó képük a profiknak? Mert mindenütt ott vannak, ahova küldik őket és a sok bevetésben óhatatlanul sok a mázlijuk.

Nem így van ez egy jól felkészült  amatőr fotósnál! Ő egy témából a legjobbat, a legkülönlegesebbet, a legegyedibbet hozhatja ki, mert nincs kötve sehova, a művészi indíttatásán kívül. Újra és újra próbálkozhat, a legváltozatosabb eszközökkel, különböző időkben és helyszíneken. Nincs nagy baj, ha mellényúl, nyert egy újabb tapasztalatot. Neki van esélye a "nagy képet" elkészítenie, mert szabadon, minden nyomás nélkül élheti ki szenvedélyét. Az amatőr soha nem közepes teljesítményt nyújt, mindig a legkiemelkedőbbet, vagy - semmit, mert nem adja alább.

jó tanács: ha megismételhetetlen dolgokról van szó, egy amatőrben inkább ne bízz. Hívjál profit.

 

2012.07.24.

Sokan a Nikonra, még többen a Canonra esküsznek és az indokaik kifogyhatatlanok. Egyik sem jobb, vagy rosszabb. A két csúcsmárka, ennyi. A Pepsi és a Coca Cola. Ha gépet veszel, ez ne tévesszen meg. Minden, ami ismert márka és van itthon szervíze - megvehető nyugodt szívvel. Ami olcsó, az nem annyira jó, bármilyen márka. A piacról élnek ők is. A vetítés persze nagy, pixelszámokkal és zoom tartományokkal tudnak nagyon ködösíteni. Nehéz a választás annak, aki már szánna egy komolyabb összeget egy jó fényképezőgépre. Pedig el lehet dönteni könnyen:

1. Mit szeretnél egy gépben elsősorban:

-közeli fotókat, nagyon közelieket egészen kis dolgokról

-kicsi gépet, hogy a zsebembe elférjen

-nagyon nagy látószöggel és nagy telével

-videója HD legyen

-művészi portrékat

-nagyon nagy nagyításokat szeretnék majd képeimből, de profi minőségűt is

-gyors események biztos lefotózását

-kirándulásra, ünnepek fotózására

Szóval le kell ülnöd és összeírni, mit szeretnél. Sok szempont van, ha elkezded írni, egyre többet találsz. Közben pedig egyre közelebb jutsz, milyen gépet vegyél. Az eladókkal vigyázz. Ők elsősorban a készletüket akarják eladni úgy, hogy a legdrágábbat vedd meg közülük. Ne haragudj rájuk, ők ebből élnek. Ha azt mondják, nekik is ilyen van otthon és tuti, ezt fentartással fogadd. Nem kell elsietni, nagy a választék és újabb típusok jönnek ki sorban. Ha veszel egy gépet, tudnod kell, hogy holnap kijön a javított változata, de ez nem pontosan igaz. A legegyszerűbb géppel is sok mindent ki lehet hozni. A tökéletes fényképezőgépet még nem találták ki. Nem is akarják.

 

2012.07.25.

Talán elsőre kellett volna írnom azt, hogy életem során látott fényképek minősége 98%-ban gyenge minőségű volt. A stúdiómba amatőrök által beadott filmek tömkelege a kidolgozás során kizárólag a javítást igényelte, a kidolgozott képek igen kis százaléka adott okot a gyönyörködésre. Én azt hittem, hogy a digitális gépek megjelenésével ez a probléma okafogyottá válik, de keserűen kellett tapasztalnom,hogy szinte semmit nem változott. A képek szemcsések, alulexponáltak, vagy kiégettek, komponálatlanok és így tovább. Nézz körül a facebookon, keress próbaképpen embereket, akiknek nézz bele a saját maga által felrakott képeire és tapasztalhatod. Pedig ezek válogatott képek, amikre büszkék az emberek. Hol lehet a baj? Igénytelenség, hozzá nem értés? Egyszerűen nem találok megfelelő magyarázatot. Van egy olyan érzésem, hogy észre sem veszik legtöbben. Akik meg igen, azok meg beletörődnek, hogy nem értenek igazán a fotózáshoz. Vagy pedig azt gondolják, hogy a fényképezőgépük ezt tudja, ők nem tehetnek róla. Pedig a legtöbb esetben igenis változtathatnának ezen.

 

2012.07.26.

Egy esküvői fotózás után a képekért az ifjú férj jött. Kifizette a képeket és nagyon tetszettek neki. Néhány óra múlva visszajött, hogy meg szeretné venni a fényképezőgépemet. Ugyanis mennek nászútra és legalább ilyen szép képeket szeretnének hazahozni onnan. Meglepődtem, azt hittem csak viccelődik, vagy nem tudja mit is akar. Kiderült, hogy nagyon komolyan gondolja. Magyaráztam, hogy nem elég a gép, tudni is kell kezelni, de végül az akasztotta meg a vásárlást, mikor megtudta, hogy mennyibe is kerülne a gépem. Ennyit nem szánt rá, elment. Vagy tíz év múlva felhívott a feleség, közben született két gyermekük és bejelentkeznének egy családi fotósorozatra. Bevallotta, hogy még egy rendes képük nincs a gyerekekről, ugyanis a férje egy nagyon drága gépet vett és képtelen vele egy normális képet készíteni. A fotózás után kiválogatták számítógépen a képeket és nagyon elégedettek voltak. A férj elkérte a gépemet és hosszan vizsgálta, majd szomorúan visszaadta. Nem egyszeri eset, hogy olyan gépet veszünk, amihez nem értünk, de valakinél már láttuk és az jó fotókat készített vele. Ha komolyan gondoljuk, hogy jó képeket szeretnénk készíteni életünk során, kezdjünk egy egyszerűbb géppel, egy tanuló géppel. Meg kell értenünk a fényképezés lényegét, a hibák forrásait. A legjobb módszer, ha egy témát sok változatban lefényképezünk és kiértékeljük. A legtöbb fotós azon bukik meg, hogy már az elején látja, hogy nem lesznek jók a felvételei, de azonnal kitalál valami kifogást, hogy milyen elháríthatatlan hiba okozza ezt. Az elején mindenképpen kisérletezni kell! Vesszen el a pillanat, nézzenek egy kicsit habókosnak, de túl kell jutnod a kezdeti alap problémákon. Az ember legjobban a saját hibáiból tanul.

2012.07.26.

Alaphibák a digitális fotózáskor.

A digigép azonnal mutatja az eredményt, lehet korrigálni, törölni. Egy újszülöttet nem lehet eléggé szeretni, tehát mindenkiben ég a vágy, hogy egészen közel kell menni az arcához és lefotózni, minél szebb legyen. Egészen közelről és egészen nagy látószögben. Ez még a legdrágább objektíveknél is okoz torzulást, tehát leginkább bogarak szemének, virágok bibéjének lefotózására illik használni. Emberek esetén egyáltalán nem.Észre sem vesszük, hogy micsoda ordító hibák léptek fe. A hordó hatás, a párna hatás. A fej hordó alakú lett, az orr hihetetlenül nagy és torz, a szemek kicsik, a száj szintén mintha egy gömb formájához igazodna. Az öröm pedig határtalan, a hibákat még ha látják is, nem foglalkoznak vele. De eljön majd az idő, mikor a csecsemőből felnőtt lesz, és csodálkozva tapasztalja, hogy neki kiskorában valami komoly baja volt, hála az égnek, hogy elmúlt. Aztán észreveszi, hogy akkoriban ez valamiféle járvány volt, mert minden ismerősnél tapasztalható ugyanez. Ne fényképezz indokolatlanul közelről, mert az óhatatlanul torz lesz. Ráadásul elfogult vagy és akkor észre sem veszed. Ki mondaná egy újszülöttre, hogy csúnya?

2012.07.27.

Nagyon gyakori hiba, mikor társaságban, széles látószöggel fotózzuk barátainkat,vagy a rokonságot. Még a profi objektívek is torzulnak, a legdrágábbakat is a fotózandó dolgokra merőlegesen kell tartani, mert dől minden. Egy ilyen társasági összejövetelen, bulin meg ezt nem lehet figyelembe venni. Szóval dől minden, de ez még hagyján. A széleken lévő személyek kissé elsötétülnek és mintha felragasztózták volna fejüket valahova a szélre, a többi részük meg lepunnyadt. Szörnyű látvány a szakértőnek. Egy idegen pedig megállapítja, hogy a szélen lévő illetők amúgy beteg emberek lehetnek, azért is állították őket a szélekre. A leglazább helyzetben is van arra idő és mód, hogy ne fotózzunk ennyire torzan.

Kisebb látószöggel, távolabbról készítsük el felvételünket és igyekezzünk a gépet viszonylag függőlegesben tartani. Egy nagyon pici odafigyelés és óriási különbség. Egyszerűen legyünk igényesebbek egy kicsit. Senki nem örül, aki a széleken marad így eltorzulva. Persze, ha ez a balhé, ha ez a műsor, hogy után röhögjünk, akkor nincs mit tenni. De egyébként se szeri se száma az internetről ingyenesen letölthető torzító programoknak, amikkel ki lehet élni az ilyen irányú szenvedélyeinket.

2012.07.28.

Nagyszüleink fényképes doboza, szüleink fotóalbumai. Tele féltett fényképekkel, a mi kincseinkkel. Bármikor levehetők a polcról és megtekinthetők. Egy-egy fényképet jól megtekintve beindul egy elmúlt világ. Az én szobám tele van fényképekkel, ha valamelyikre rátekintek, visszarepülők az időben. De néhány éve  cd-ken, winchestereken tárolom a képeimet, az idő rohan és úgy gondolom, majd nagyítok néhányat belőlük, ha lesz erre időm és közben telnek, múlnak az évek. Egy kollégám szólt, hogy 7 évvel ezelőtt készült cd másolatait nem tudja megnyitni, elvesztek a képei. Gyorsan átírtam néhányat dvd-re az én régi cd-imből, hát én is látom, hogy hiányos a másolás, elvesztek képeim nekem is. Elképesztő, hogy nekem, aki gondosan őrzöm az anyagaimat, elvesznek képeim. Mi van azokkal, akik nem figyelnek különösebben erre? Aztán a minap kivettem egy mikro sd kártyát egy kütyümből, kifújta a szél a kezemből, alig találtam meg a 16 gigás lapocskát. Úgy érzem, nagy gondok lesznek ezekből a tárolásokból hamarosan. Vagy pedig tudomásul vesszük, hogy a múltunk folyamatosan törlődik, elvész. Talán mégis csak le kellene nagyíttatnunk a legfontosabb emlékeinket albumokba, fényképes dobozokba.

2012.07.29.

A legeslegtöbben azt hisszük, hogy ha egy fényképezőgép automata, akkor az jó képeket is készít. A gépek leírásában ez mindig szerepel is, sőt kitérnek arra is, hogy pl. 50.000 különböző helyzetet teszteltek is  már ezzel a géppel, ezután alakították ki a automata koncepcióját. Valóban, a legtöbb gép tudja, hogy fölül általában ég van, tehát a fénymérésében ezt figyelembe veszik és még számtalan dolgot. Sok esetben ez működik, de ha jó képeket akarsz készíteni, ezt finomíthatod. A jó fénykép titka az, hogy minden gépen megfigyelheted, hogy automata beállításban milyen időt, milyen blendét /fényrekeszt/ használna. A legtöbb gépen van manuális beállítás. Az automata által mért értékeket beállítod manuális beállításban is. Készítesz ezzel is egy felvételt, majd változtatsz egy kicsit. Az időbeállításban és fényrekesz beállításban is. Mondják ezt alulexponálásnak és túlexponálásnak is. Aztán kiértékeled akár azonnal a változatokat. Általában jobb eredményt érsz el manuális változatban valamelyik beállításnál. Amíg a körülmények nem változnak, így fényképezel. Ha a fények csökkennek, nyitsz a blendén, vagy az időn változtatsz /hosszabb időt állítasz be/. Jó lenne, ha leírnád a változtatásokat, és akkor később visszatekintve rájössz a logikára. Ha begyakorlod ezt a módszert, csodálatos világba kerülsz, különleges képeket fogsz tudni készíteni.

 2012.07.31.

Egy jó tanács, ha jó fotókat akarsz készíteni: gyere el hozzám egy ötképes sorozatra. Meglátod, milyen lehetőséget lát benned egy profi. A világítások ravasz változtatása, a hátterek arcodhoz, ruhádhoz harmonizálása, a szavak, miket mondok neked, a reagálásaid ezekre, mind mind kitárja a lehetőségeket számodra, hány és hány arcod lehet és ezeket hogy lehet elkapni, rögzíteni. Hatalmas élmény, telistele tapasztalatokkal. Mindez 5.500,-Ft-ba kerül és kiválaszthatod az 5 legjobb képedet, amit elvihetsz retusálva vagy retusálatlanul is. Miért jó ez neked? Ihletet kapsz, inspirációt. Ne hagyd ki, hívj fel a 06309428553 telefonszámon.

2012.08.01.

Általában az ember egy évben egyszer számot vet, miben kellene változnia. Javaslok egy plusz változtatást. Gyűjtsd ki az elmúlt év legjobb fotóit, vagy leglényegesebb élményeidet és nagyíttasd le , egy albumba tedd be és nézz bele gyakran. Nagyon tanulságos, levonhatod a konzevenciákat, miben kell változnod, mi maradt ki az évedből. Ha van kedved, menj vissza több évre és jelöld meg jól, melyik év. Átlátod az életedet és döbbenetes dolgokra jössz rá. Egy szelet persze ez az életedből, mert mindent nem dokumentál az ember, de hathatós segítség. Ja, és látszik az is, hogy mennyire fejlődsz a fényképezésben!

2012.08.02.

Az ember emlékezete furcsa, ravasz jószág. Vannak jó dolgok, amiket gyorsan elfelejtünk, és vannak egészen apró kellemetlen dolgaink, amelyek meg gyakran eszünkbe jutnak és állhatatosan uralják életünket. Készíts mindig fényképeket, amikor jól érzed magad. Ne törődj vele, hogy most nem repülőgépen ülsz, körülötted nem pálmafák zölldellnek, nincs tengerpart sem, pincérek sem hozzák a látványos tálakat. Azok csak a kiugró, különleges élmények, amelyek  átvágtatnak az életeden.

Azok ott és akkor a legjobbak.

De a hétköznapjaid sokkal szebbek ám, mint gondolod. Mindenkinek vannak kis helyei, ahol naponta megbújhat, vagy sétálhat,  és nem is mindig egyedül, vannak néhányan, akikkel szívesen beszélgetünk. Néhány fényképet ez is megérdemel ám, mert ezek úgy tűnnek, kis dolgok, múló pillanatok, közben pedig a legfontosabbak az életünkben. Nagyíttass papírképeket ebből is egy albumravalót. Titkos ajtók nyílnak meg benned, ha ezeket időnként végig nézegeted, sok mindenre rájössz, amire soha még csak rá sem éreznél. Az emlékezeted is helyre kerül és normálisan működik.

2012.08.03.

Igen, a fotózás nem csak dokumentálása dolgainknak, hanem valamiféle diagnózis is magunkról. Minél többet fotózunk, annál pontosabb diagnózist állíthatunk fel magunkról. De essünk túl a technikai problémákon! Tudjuk meg, gépünkön melyik gomb mire való, nehogy olyan helyzetbe kerüljünk, hogy elnyomtunk valamit és éppen nem tudunk lefotózni valamit. Tisztában kell lenni az alapokkal, ha kell újra és újra át kell venni. Ez egyébként az élet más dolgaira is igaz.

2012.08.04.

Láttam egy esküvői sorozatot egy ismerősöm lányáét. Egy nagyon jó fotóst hívott, aki bravúrosan jó képeket készített. A minimális csomagot rendelték, mert nem volt sok pénzük rá, de a fotós remekelt. Utána megmutatta ismerősöm mások képeit is. Atyaúristen, milyen kiugró különbség volt. Nagyon is fontos, hogy ilyen kiemelkedő eseményre profit hívjál. Eszembe jutott, hogy családi képes dobozunkba gyerekkoromban találtam egy rokonról nagyon profi képeket. Egyszerűen kiugrott az összes rokon közül. Kiderült, hogy egy távoli rokon, aki elég gyakran küldött magáról a világ különböző országaiból magáról képet. Mindegyik stúdióban készült. Nagyon nem tudtam meg semmit, hogy kicsoda, de hogy őt nézegettem az albumban a legtöbbet, az biztos. Titok övezi ma is kilétét, de bennem van egy nagy szimpátia iránta.

2012.08.05.

Mire jó egy klassz kép magadról? Első az, hogy izgalomba hozzon, beindulj tőle és újra és újra megerősödjön az önbizalmad. A jó fénykép egy jó dolgokat beindító motor. Minél több jó képed van magadról, annál inkább sikerül minden problémádat megoldanod. Hihetetlen, mi? Nap mint nap tapasztalom, hogy kevesen tudják, miféle jótétemény az, ha vannak magadról jó képeid. Munkám során keserűen is tapasztalom, hogy ez így van, hiszen naponta hoznak be felújítandó képeket, hogy csak ez az egy kép maradt valakiről. Egy kép, ami általában egy gyors igazolványkép. Hát higgy nekem, ha meg akarsz újulni, készíttess magadról egy sorozatot! Én szívesen elvállalom.

2012.08.06.

Tudom, miről van szó: az anyagiak. Régen is ez volt az első szempont, hogy mennyibe kerül a fotózás, de most más a helyzet.

Ma minden bizonytalanná vált a legtöbb ember számára, a munkahely, a nyugdíj, nemcsak a távoli jövő, hanem a holnap is. Amiben most élünk, nem egy szokványos állapot, és a kilátások sem ígérnek sokat. A  minap kezembe került egy könyv az 50-es évekről. Tudjuk, hogy azokat senki sem sírja vissza. A könyv ezen évek vidámabb oldalát mutatja be. Látszik, hogy akkor is megpróbálták a hétköznapokat valahogy legyűrni, valami kis luxust megengedni. A takarékoskodásnak, visszafogottságnak nagy árat fizetünk, hiszen az idő nem vár anyagi helyzetünk felvirágozására. Válassz kisebb csomagokat az élet szép dolgaihoz, de ne add fel álmaidat.

2012.08.07.

Rejtély számomra, miért annyira érdekes egy fotó, ami minket ábrázol. A minap egy társaság fotózta egymást egy parkban. Látom, hogy minden fotót megnéznek mindannyian. Újra és újra. Nagy nevetések, izgalmak közepette. Egy telefonnal fotózott egyikük. Nem tudtak betelni vele. Régen, amikor még filmes gép volt, a fotózás és a nézegetés kettévált, néhány nap kellett, hogy újraéljük az eseményeket. Ott akkor úgy láttam, van értelme a képek újra felidézésének. Na, de itt, amikor azonnal nézhető? Nem értem. Dehát ilyenek vagyunk.

 

2012.08.09.

Mi a különbség egy picike digitális gép, /akár telefon/ és egy nagy profi fényképezőgép között?

A leképezés mérete. A kis kütyüben egy apró objektív van. Egy nagyon pici területre képezi le a fényt. A profi gépben pedig nagyobb terület áll a valóság leképezésére. A kis kütyüvel készített képek a rövid gyújtótávolság és a kis terület miatt szinte minden éles. A profi gépen pedig jelentősége van a beállításnál akár milliméternyi különbségnek, mert ott csak az igazán az éles. Ezért az amatőröknek sokkal egyszerűbb kicsi kütyüket használni, mert nem akarnak belemerülni a fotózás tudományába, csak használható képeket szeretnének csinálni.

2012. 08.14.

Nagyon meleg nyári hétvége volt. Egy párt fotóztam szabadtéren és éppen visszagyalogoltam  a stúdiómba. Útközben megálltam a trafiknál és ittam egy üdítőt. A trafikos egy idős hölgy volt nagyon ráncos arccal. Olyan sűrű ráncok lepték el az arcát, hogy másból sem állt az arca csak ráncokból. Látta, hogy egy fiatal párral mentem el az előbb és arról beszélt, hogy ő is volt fiatal és még fényképe is van magáról. Elő is kereste a pénztárcája oldalából, kihúzta, és megmutatta. Egy matrózblúzos lányka nézett rám a képről, nyoma sem volt a ráncoknak. Megdicsértem. – Ugye, hogy nem változtam semmit? – nevetett a trafikosnő. . Először mosolyogtam, mert viccesre vettem, de aztán láttam a szeméből, hogy tényleg komolyan gondolja, hogy különben mindenben ugyanolyan. Bólintottam.

Ekkor végig simította egész arcát önkéntelenül. – Csak valahogy mintha kicsit összeszáradt volna a bőröm. - állapította meg, de csak úgy magának.

 Végigfutott rajtam a hideg. Hiszen igaza van!

 Mindegyikünkben van egy fénykép, amely nem éppen azonos a tükörben látott önmagunkkal, és ez a kép visz előre minket, ad tartást nekünk, táplál energiával, ha kell. A szerencsések pedig még pénztárcájuk oldalából is előhúzhatják és nézegethetik.

Akinek pedig nincs ilyen fényképe sem megfoghatóan sem megfoghatatlanul magában, ki van téve a hajnali kelések és a fürdőszobai tükör ármánykodásainak. 

2012.08.15.

A minap rám bíztak egy régi nagy márkás fényképezőgép, egy Asahi Pentax átvizsgálását. Méltó alázattal fogtam neki a feladatnak, átnéztem, megcsodáltam, filmet rendeltem hozzá és azt belefűztem. Eszembe jutott, hogy mennyire vágytam én egy ilyenre, elérhetetlen álom volt. Most pedig itt van, minden tartozékával együtt, amikről még álmaimban sem mertem gondolni. De csak nem akarózott vele fényképezni. Valahányszor volt munkám, elővettem, hogy majd a digitális gépem mellett ezzel is készítek egy-egy felvételt, mégis elmaradt. Nem passzolt az én sebességemhez. Egyszerűen nem akartam megakadni. Mert az én fotózásom általában egy kis szárnyalás. Dehát régen is az volt! Képzeletemben minden gombnyomás átváltozott képpé, megjelent bennem, mint most a digitális kijelzőn. Most meg egyszerűen nem fűllött rá a kedvem, hogy ezzel a nagy idollal is fotózzak. Mi változott meg? Mert valami történt. Az történt, hogy ma már alapkövetelmény, hogy az elkészült képet lássuk is. Van lehetőségünk azonnal egy másik változatot készíteni. Régen minden egyes expozicióval egyidőben egy hiányérzet is keletkezett bennem. Valahogy úgy fogalmazható meg, hogy vajon jó lett, nincs negatívhiba, jól fogják a filmet előhívni, a megfelelő pillanat volt-e, kattintsak-e még egyet, de akkor már nem lesz elegendő anyag az elképzeléseimre. Mert a filmtekercs is bezárt minket. Egy 12 felvételes film után nem lehet befűzni még egyet, hogy arra még 1-2 felvétel rákerüljön egy témából, mert akkor csúszik utána minden. Hogyan archiválom, kezelem. Egy 24-es, egy 36-os tekercs ugyanezen problémákat vetette fel. Persze, eltértem rendre ettől, a problémák meg lépten nyomon elő is jöttek. Na, hát ez az érzés tért vissza bennem, ezért idegenkedtem a géptől. Mert óriási változás történt a technikával együtt bennem is.

2012. 08.19.

Említettem már, hogy ha valami nagyot fotóztál, és másnak nem sikerült, akkor az a kép hatalmas érték, mindegy, hogy technikailag rossz is, nem számít. Nem érdekes, ha életlen, ha bemozdult, ha túl- vagy alulexponált, ha nem teljesen van a képen, ha túl kicsi, ha túl nagy, akkor sem von le az értékéből semmit. A lényeg, hogy ott voltál és fotóztál. Észrevetted és lőttél, megfogtad a pillanatot. Nem haboztál, éltél a lehetőségeddel. Ott és akkor, megtetted, te, abban a pillanatban. Na, így éljél, ez lebegjen előtted. De ha mégis sikerül beállítanod az élességet és a megfelelő technikai paramétereket, na, akkor az persze, hatalmas érzés. Ezt kívánom neked.

2012.08.20.

Ha mindennap készítenénk egy fotót. Ez egy vesszőparipám. Akkor feltehetnénk egy nagy lapra az egész évet 365 fotóval. Ha minden évben ezt megtennénk, akkor egy falon, mint a havi naptárt, meg tudnánk nézni az elmúlt éveinket. Ha valami össze van foglalva, rendbe van téve valamiképp, átlátható és mindíg le tudunk vonni valami következtetést. Valami kiderülne rólunk, amit amúgy nem tudnánk meg. Elgondolkodtató, nem? Lehet, hogy nagyon unalmas lenne? Kiderülne, hogy elég unalmas életünk van? Vagy szomorú, szegény, vagy káosz? Na, én ajánlom mindenesetre, akinek van kedve egy ilyen kisérlethez.

2012.08.24.

Gyakran megesik, hogy mérlegelünk, megvegyünk-e valamit, az ára miatt. Keresünk olcsóbb megoldást, de aztán azt is elvetjük, mert nem egészen azt tartalmazza, amit igazából szeretnénk. Ezután két választásunk marad: lemondunk róla, vagy azt mondjuk, hogy várunk, majd lesz rá egyszer pénz. Arra nem is gondolunk, hogy van még egy bibi: lehet, hogy nem lesz több alkalom. Majd egyszer ugyan lesz rá pénzed, de akkor már hiába veszed meg, az egészen más lesz. Van néhány ismerősöm, akik együtt élnek, gyerekeik születtek, és egy majdani fehér ruhás esküvőre gyűjtenek. De ez csak egy kirívó példa. Mindannyian gyűjtünk valamire, várunk, hogy majd eljön az idő, és akkor megvalósul az álmunk. Na, nem akarok senki lelkébe gázolni, de nem így kell élni, az egészen biztos. Vannak dolgok, amikre sose lesz pénzed, sose gyűjtesz arra, mert a havi kiadásaid és a létfentartásod miatt máshova folyik el a pénz. Millió esetben a valamire félrerakott pénzed másra kell, és aztán beleszól a dolgaidba a társad, a szüleid, a váratlan kiadások. Egyszer, a 90-es évek elején találkoztam egy tözsdén nyerészkedő japán férfival, aki kb. 40 éves lehetett. Kérdeztem tőle, mennyivel érdemes a tőzsdei életbe beszállni, hogy megérje, ha nyer az ember. Ő mondta: ha fiatal vagy, bármennyivel, mert újra tudod termelni a veszteséget, minél idősebb vagy, annál inkább mérlegelj. De szállj bele addig mindeneddel, mert csak addig van esélyed, hogy nyerj is!

Igazat adok neki.

2012.08.26.

 Egy jó portré rólad, nem is hiszed el elsőre, mennyire feldobja a kedvedet! Ezt látom nap mint nap. Bejönnek hozzám megfáradt arcú, kedvetlen és sietős emberek és már a felvétel előtt kommentálják az eredményt: nyomja meg és essünk túl rajta, na nézzük, három évet kapok majd vagy hatot, kapásból.... aztán csodálkoznak az eredményen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól nézek ki.... egész jó lett, nem küldené át emailen is , szerintem még egy társkeresőbe is elmegy.... ehhez hasonlók. Egy jól beállított stúdióvaku teszi mindezt. Az igazolványképet általában két egyszerű vakuval készítik, az egyikkel elölről lövik meg az embert, a másik mögötted durran, hogy az árnyékodat szétvillantsa a falon. És azt hiszed, hogy az eredmény te vagy. Az igazolványkép automatákat pedig egyenesen kedvszegő gépeknek is nevezhetnénk. Szörnyű dolgokat hoznak létre. És ezért az ember még fizet is!

2012.08.29.

A múlt héten videóklipet forgattunk egy nagyon aranyos, 14 éves lánynak. A téma: a maja naptár szerint 2012 decemberében eljön a világvége, és ezt a lány egyáltalán nem akarja, sőt, nem is hiszi el, hogy bekövetkezne. A forgatáson ott voltak lány szülei és osztálytársai is. A felvételezés szüneteiben előkerültek a mobiltelefonok és fényképezett, videózott mindenki ezerrel. A legjobb márkák versenyeztek egymással. Irigykedve néztem egyik másik kütyüt, hiszen gyönyörű fémékszerekként csillogtak, a legpompázatosabb színekben. Volt már olyan eset, hogy mobiltelefon által készített felvételről kértek A3-as nagyítást, és egészen jó lett. Este természetesen megosztották a facebookon és meglepetésemre egyáltalán nem volt olyan pazar, mint számítottam. Nem tartottam eddig sem fényképezőgépnek egyik mobiltelefont sem, ezek után pedig egészen csalódott vagyok ebben a témában. Esetlegesen életlen, rosszul exponált, bemozdult élességgel, szellemképekkel. Természetesen a fotózók abszolút amatőrök voltak, de nem is a témaválasztás, kompozíció itt a probléma. A technikai szint. Persze, szerintem nem is akarják ezt a szerkentyűt nagyon felfejleszteni. Az elkapott pillanatok egyébként nagyon jók voltak, jó volt visszanézni némelyiket. De a mobiltelefonról ne higgyük, hogy fényképezőgép is. Csak egy kiegészítő. Ha jó fényképeket akarsz, igazi fényképezőgépet kell venned!

2012.08.30.

Sokszor felvetődött már bennem, mikor embereket fényképezek, hogy vajon a képekből kiderül-e valami több annál, amit elsőre látok. Számukra kiderül-e valami, amit ott a valóságban nem éreztek, de a képek láttán észrevettek valami kis többletet. Mint mikor egy mezőn sétálunk, észrevesszük a virágokat és lepkéket, bogarakat, de ha felemelkednénk egy léghajóval, egészen más szépségeket és összefüggéseket látnánk. Én úgy gondolom, hogy egy fotózás alkalmával  sok minden kiderül, egy embernek rengeteg arca van és különböző beállítások, fények hatása újabb és újabb elbújt, lappangó dolgokat mutat meg. Egy szerelmespárnál, vagy két barátnál, barátnőnél pedig még egymás viszonyára is betekintést nyerhetünk. Ők, akik pedig ismerik is egymást, még többet fedezhetnek fel magukból. Hiszem, hogy ez így van.

2012.08.31.

Jó dolog néha, ha az ember régi, önmagáról készült fotókat nézeget. Rengeteg emlék felelevenedik, mintha egy izgalmas utazást elevenítene fel. Hát, rólam nem sok kép készült, azok is kényszerűségből. Útlevélbe, személyi igazolványba. Viszont egymás mellé felragasztgattam 14 éves koromtól 20 éves koromig. Nagyon hatásos látvány. Számomra is, de elképedt eddig minden ismerősöm, akinek megmutattam. Először is sajnálják, hogy róluk ilyen nem készült. Amiatt, hogy igazolványképek, nem zavarnak be tájak, öltözetek, más helyszínek és emberek. Kicsit kiemel, csak rám koncentrál ez a helyzet. Fontos időszakot ölel át, amikor sokat változtam évente. Sokszor nézegetem, sőt néha csak úgy az emlékezetemben is előhívom. Hogy miért? Mert ez mind én voltam, és megvannak bennem most is ezek a derék fiatalemberek.

2012.09.04.

Gyakran hallom, hogy mondják: nekem nincs jó fényképarcom. Aztán még ki is egészítik: sokan mondták már rám, nem szívesen fényképezkedek, s mindezt egy negatív élményként élik meg. Pedig ez egyáltalán nem helytálló. Gondoljunk, hány furcsa színésznek, politikusnak, közszereplőnek van igenis nagyon furcsa arca. Nem akarok nagyon példákat, de mindenki ismeri Lui de Funes arcát, vagy akár Schwarzenegger ijesztő képét. Mi lett volna velük, ha hallgatnak olyan emberekre, akik a rossz fényképarcukról beszélnek nekik. Hát tényleg nem szimmetrikus, babaarcuk van, mint ahogy a "jó fényéparcú" embereknek. Mindenki, aki belenéz a tükörbe, arcában számos információt talál. Arcunkon látszik hangulatunk, korunk, általános állapotunk. Más ember arcára másképp nézünk. Olykor belelátunk arcunkba olyan dolgokat is , amik nincsenek ott. Lelkünket belevetítjük arcunkba. A te arcod egyedi, erre legyél büszke. Mással nem téveszthetnek össze. Nincs jó vagy rossz fényképarc, csak jó fénykép van és rossz fénykép.

2012.09.04.

Tegnap egy olyan úr jött be a stúdiómba, aki kertelés nélkül elmondta, hogy olyan önéletrajzi fényképet szeretne, amivel fel tudja dobni a weboldalát, szimpatikusnak látszik és bizalmat áraszt. Elmondta, hogy munkatársai az irodában egymásról már készítettek egy kompakt géppel képeket, de ő azzal nem akar  megjelenni, ő profi dolgokat értékesít, nem akar a weboldalán semmi gagyi, amatőr dolgokat látni.

Na, én az ilyen embereket szeretem! Akivel meg tudok mérkőzni, akivel közösen lehet valami jót létrehozni, aki sikereket ér el az én közreműködésemmel. Ekkor készülhetnek olyan képek, amiket valóban kreatív képeknek hívhatunk, hiszen mindkét félnek vannak elképzelései és a megvalósításukhoz beszélgetniük kell egymással. Ötletek, kísérletek, és egyszerre csak születik olyan új fotó, amire egyikünk sem gondolt eddig, de most megvalósult. Mindenkinek kijárna egy pár jó, igazi portré. A lelkedet helyreteszi, önbizalmat ad és sikereket hoz. Jó tanács: gyere el néhány portréfotóra, évente többször is.

2012.09.07.

A legnagyobb gondja egy álláskeresőnek, hogy mire költse megmaradt pénzét. De az esküvőre készülő párnak is, hiszen minden drága és a rendelkezésre álló pénz többnyire nem elég. A súlyozáson, hogy mégis mire megy el a pénz, nagyon fontos dolog. A profi fénykép az egyik legfontosabb. Az a sokszorosan megtérülő befektetés, neked szól, egész életed folyamán megmarad és segít neked.

2012.09.18.

Régen, ha természetes színű képeket akartál fotózni, célszerű volt Agfa filmet venni. Nyaraláshoz, bulifotókhoz a Kodak volt a leginkább keresett, a Fuji pedig a városfotózáshoz, élénkszínű növényekhez, virágokhoz volt leginkább használható. Én egy meghatározott filmet használtam tablófotózáshoz, mást esküvők megörökítésére. Egy különlegesebb reprodukció lefotózásához általában az ember kipróbált néhány filmet, hogy eldöntse, melyik a legalkalmasabb. A jó fotósnak a táskájában több típusú film lapult, hogy a legjobbat tudja kihozni a megrendelő igényeit. Nos, a helyzet megváltozott azóta egy kicsit. Mindenkinek el kell sajátítania egy fotóprogramot a számítógépén, ha igényesen akarja fotóit viszontlátni. Ezekben a programokban aztán változtatgathatja kedvére a színeket, kontrasztokat, élesíthet és életleníthet, gömbölyíthet és behúzhat kedvére bármit. Nagyon jó dolog ez, hiszen ha nem olyan kék az ég, mint amilyennek szerettük volna, hát kékítünk. Ha valaki sápadt, színeket adhatunk rá, kitörölhetjük a leesett papírzsebkendőt, a leszakadt gombot visszavarrjuk egy klónozó eszközzel és szinte bármit kedvünkre alakíthatunk. Művészi képeket tudunk létrehozni egy egyszerű fényképből. Nekem ez nagyon tetszik.

2012.09.26.

Végre sikerül összehoznom magamnak egy wordpressz motorral hajtott oldalt. Bár ezt az oldalt is szerkesztgetni fogom, mert nagyon jó találatokat ért el nekem a hupont. csapata, a tanácsokat másik weblapomon osztogatom a továbbiakban. www.fenykepesz.eu Köszönöm, hogy végigolvastad eddig, várlak a másik oldalon is.

2012.10.05.

Telefonon kihívtak egy családi fotózásra. Jókedvű férfi tegezve hívott, hogy ismerjük egymást és évek óta a stúdiónk előtt megy el reggel és este, de mindig nyitvatartási időn kívül. Kimentem és egy nagyon jó helyen lévő nagy házhoz értem. Nagy, gondozott kert és drága beépítések benne. Három gyerek és a szülők, szép autók. Abszolút idegenek. Aztán a férfi előhúz egy szakadt műbőr albumot és nevetve mutatja az esküvői képeiket. Az én stúdiómban készültek jó húsz éve. A műbőr albumot is én adtam, kicsit gáz lett azót már. Az élmény megható volt, főleg, hogy láttam, mennyire szeretik egymást. Valamit tudnak, amit a legtöbben nem. Kicsit beszélgetünk is, mert nekem nagyon fontos ez, hiszen így készülnek az igazi, természetes fotók. Kiderül, mindent együtt csináltak, hogy ez mind összejött nekik. Semmi különleges szerencse, örökség, hanem közös elhatározások. A gyerekek szinte családtagként kezelnek. Na, ilyenkor ne tudnék jó képeket készíteni? Mikor eljövök, zsong a fejem a rengeteg információtól, meg a fotózás közben felment adrenalintól. Csak azt az esküvői albumot nem értettem. Hogyhogy ilyen szakadt, nem tették át egy gyönyörű albumba, nem kértek róla nagyításokat? Vajon mi a titkuk, mit tudnak, ami annyi de annyi embernek nem sikerül?

2012.10.13.

Ha valami építési anyagra van szükségem, van egy tüzép, ahova járok. Nagyon kedves emberek fogadnak, felkészültek, segítőkészek. Ha épp nincs az, ami nekem kellene, villámgyorsan beszerzik. Egyik nap hosszú lécekre volt szükségem, aminek a szállítása még utánfutóval is problémás volt, ezért kénytelen voltam a legközelebbi fatelepre elmenni. Egy munkás fogadott, készséges volt, elindult, hogy intézkedjen. Közben előkerült egy másik is, sőt valami főnökféle is. Ők is segítettek előhozni a léceket. Közben a főnök telefont kapott, így letette a maga léceit és telefonált. Rögtön hangosan és durván ordítozott valakivel. Majd kiderült, hogy az egyik munkásával is baj van, úgyhogy leteremtette, és elküldte valahova. Így az is letette a léceket és elment. Közben a főnök már az irodájába sietett. Az első munkás szedte össze végül az összes anyagot. De fűrészelni is kellett belőle és egyedül nem bírkózott meg a feladattal. így én is beszálltam. A fűrészgép kapcsolója rossz volt, de aztán sikerült beindítani. A léceket felpakoltam, közben a főnök előkerült és le akarta állítani a fűrészgépet, de nem tudta lekapcsolni. Jól leszúrta a munkást, hogy nem szólt eddig erről a kapcsolóhibáról. Én meg fizettem és gyorsan elhúztam. Egyébként itt még soha nem  jártam. Ezeknek az embereknek nagyon szomorú, kiégett tekintetük volt. Nem készíttettek még nálam magukról fotót. A másik tüzép minden dolgozóját lefotóztam már. Sőt, többen a családjukkal is meglátogattak egy karácsony előtti fotósorozatra. Élni tudni kell. Nem akarsz eljönni egy karácsony előtti fotósorozatra? Élj vidáman, készíttess magadról legalább évente egy igazi fotót.

2012.10.14.

Jaj, egy nagyon régi történet jutott eszembe, klasszikus, morbid, ránk, emberekre jellemző. A stúdióban dolgoztam már hajnal óta. Filmeket hívtam elő és papírképeket nagyítottam róluk. Úgy nyolc órakor heves kopogás zavart meg. Egy feldúlt ember állt a rács előtt és a következőket mondta: a szomszédja haldoklik. A felesége megkért, hogy még utoljára készítsek egy fényképet a férjéről. Kérem, adjon egy szines filmet, mert a gépem üres.

Beengedtem, hogy semmi probléma, válasszon egy filmet. Volt Kodak, Fuji, Forte, 24, 36 felvételes. Nézi nézi az ember hosszan a választékot, szinte már érthetetlen volt, miért nem kér. Az árak mind a filmek alá írva, mégsem kért, csak nézett. Nagy sokára megszólalt: Orwo filmje nincs?

-Nincs, Orwo filmet nem tartunk, ugyanis annak a minősége annyira változó, hogy nem akarunk kiszúrni itt a helyi megrendelőkkel. De ez itt mind garantáltan jó film és mindet mi dolgozzuk ki, nyugodt lehet a minőségben.

Csak áll és néz az ember, már nagyon zavaró volt, hogy mit akar, talán nem is akar filmet venni.

-Tudja, mit- mondja nagy sokára- talán vár még egy kicsit az a haldokló ember, de én átmegyek Újpestre, Orwo filmért.

Tudni kell, az Orwo film nagyon olcsó volt, a Német Demokratikus Köztársaságban gyártották, a színes filmjük nagyon rossz minőségű volt.

Valószínűleg szívességről lehetett szó, és olcsón akarta megúszni ez az ember a szívességet.

2012.október 30.

Több évtizede készítünk családi képeket, gyermek fénykép sorozatokat.

Akármilyen helyszínen fotóztunk, mindig egy dologra törekedtünk: a természetességre.

Arra gondoltunk mindig, hogy egy fotó akkor időtálló, ha őszinte. Így a rajta lévő

személy bármikor is visszanézi a fényképsorozatot, újra és újra magára ismer.

Márpedig a fotó legfontosabb tulajdonsága az, hogy újra és újra erőt adjon, megvidámítson,

gyönyörű, semmi máshoz nem hasonlítható érzéseket keltsen.

Ezért ajánlom, hogy ha csodálatos érzéseket szeretnél érezni sokszor, készíttess nálunk néhány képet.

Nézd csak végig az ide felrakott képeket: talán senkit nem ismersz közölük, mégis kellemes érzés tölt el.

Képzeld el, ha a te gyermekeid

képeit látod majd, micsoda öröm fog újra és újra átjárni!

Nézd meg legújabb weboldalamat a témával kapcsolatban:katt ide

 

Szarvas város piacán sétáltam egy vasárnap délelőtt, mikor a piac mellé közvetlenül egy üres telekre leszállt egy mentőhelikopter. A telefonommal felvettem, mikor felszállt. Soha nem láttam még mentőhelikoptert közelről, és a helybeliektől hallottam, hogy ők sem láttak még ilyet. Mindenesetre sikeres volt a leszállásuk, egy fontos műszert is célba juttattak egy betegnek.

 

 

Oldal: Minden napra egy fotózási tanács!
Üzleti portrék, azonnali fényképek - Kaszás Attila gyorsfényképész - © 2008 - 2024 - portrefotok.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat